Épületek, nevek, fejlődés
skolánk története ott kezdődik, ahol több peremkerületi iskola története kezdődik, folytatódik. 1950. január 1-i hatállyal, több Budapest környéki települést közigazgatásilag Budapesthez csatoltak. Sok előnnyel, és hátránnyal is járt ez a folyamat, de egy biztos, az iskolák építésében, felújításában fontos szerepet játszott, hogy közvetlenül a budapesti költségvetésből lettek egyes beruházások megfinanszírozva. Hogy a mi iskolánk terve mikor születhetett meg, pontosan nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy 1952-ben kezdődött iskolánk épületének építése, mely abban az időben igen jelentős beruházásnak számított.
Érdekesség
Arról sajnos nincs információnk, hogy az iskola első épületét ki tervezhette, azonban feltételezhetően a KÖZTI, vagyis a Középülettervező Intézet készíthette a terveket, mint abban az időben minden középület tervét. A korra jellemző, hogy az épületek tervezésekor, már meglévő tervekhez nyúlnak vissza, és egyes elemeit átveszik a már meglévő, és engedélyezett épületeknek. Így fordulhat az elő, hogy a nekünk megszokott iskolaépület, a jellegzetes, oszlopokkal díszített bejárat felbukkan más iskolák épületein is. Érdekesség még, hogy a Brassó Utcai Általános Iskola szintén 1953-ban nyitotta meg kapuját. Mind a két lentebb látható iskolaépület nagyban eltér a mi iskolánk épületétől. Az egyik vonalvezetésében is, de mind a két épület fő homlokzata tükörképe a mi iskolánk fő homlokzatának. A bejárat és a bejárat melletti ablakok nélküli, zászlórudakkal díszített rész (ami a mi iskolánk bővítése során megszűnt) a homlokzat jobb szélén található, míg a mi esetünkben a baloldalon. És ki tudja még hány épületen köszön vissza kisebb-nagyobb módosításokkal ez a motívum…
A környék akkortájt hajszálnyira sem hasonlított a mai formájára. Az iskola épülete egy feltöltött, mocsaras, az agyagkitermelés után visszamaradt kubikgödrös területen épült fel. A város felőli oldalán frissen épült, vagy épülőfélben lévő családi házak álltak, míg a másikon, bulgárkertészek földjei között lehetett látni néhány házcsoportot.
A korabelei térképrészleten jól megfigyelhető, hogy a mai Magyar utca sincs még meg, és az akkori Kossuthfalvától a Határ út irányában haladva meglehetősen beépítetlen még a környék. A Ferencz József utca (mai Mártírok útja) keresztutcáinak nagy része még nincs is meg.
A korabeli képen jól megfigyelhető a szellős városszerkezet. A képen az erzsébetfalvai Magyarok Nagyasszonya templom látható, a mai Magyarok Nagyasszonya tér és Köztemető utca sarkának magasságából fényképezve. A háttérben a Török Flóris Általános Iskola egykori épülete.
Az építkezést a Budapesti Városépítési Intézet mérnökeinek terve alapján, az Építésügyi Minisztérium 44. sz. Vállalata végezte.
Az iskola 1953-ban került átadásra, ami igen nagy esemény volt a kerületben. Tágas tantermeivel, folyosóival, előadótermeivel, korszerű fűtésrendszerével, épülő tornatermével, a kerület legjobban felszerelt iskolája lett, a második világháború pusztítása utáni első új iskola a kerületben. Kétszintes épületként, a ráépített magas sátortetővel, messze kimagasodott az akkori tájból. Széles, és magas homlokzatával, tekintélyt parancsoló, oszlopokkal díszített, bejáratával, hatalmas kétszárnyú fa kapujával, messze kitűnt az akkori kertvárosi, helyenként tanyavilágra emlékeztető Pesterzsébet épületei közül. A kerületi általános iskolák sorában 14-ként kezdhette meg működését 8 tantermével, 2 kihelyezett tantermével, és 700 tanulóban meghatározott kapacitásával (kétműszakos oktatási rend mellett).
1953. szeptember 1-jén, Állami Általános Iskola névvel, megkezdődött a tanítás. Tekintve, hogy a kerületben több iskola is ezt a nevet viselte, gyakran Mártírok útja 216, vagy 215 számú Általános Iskola néven szerepeltünk, tablókon, évkönyveken a megkülönböztethetőség miatt (Az 50-es években még 216., később 215. volt az iskola házszáma, mely napjainkban már 205.). A Mártírok útján (régen Ferencz József utca) már a 20-as években állt iskola. Ezért a köznyelvben gyakran új Mártírok néven emlegették iskolánkat, mely a 80-as évekre Mártírok-ra redukálódott, később „Stromfeld”-re tértek át a köznyelvben.
jelölésű fotótábla.
jelölésű fotótábla.
jelölésű fotótábla.
Az iskola kapujának megnyitásakor, a kor szellemének megfelelően fiú-, és leány osztályokban elkülönítve folyt az oktatás. Az épületben is elkülönítve voltak a fiú-, és leány osztályok. A leány osztályok az emeleten, a fiú osztályok a földszinten voltak elhelyezve. Ennek megfelelően két úttörőcsapat kezdte meg működését. Az 522-es számú Kanizsa Dorottya (leány), és a 3076-os számú Kinizsi Pál (fiú) úttörőcsapat.
Az első, 1953/1954–es tanévben, az 1. évfolyam kivételével, minden tanuló más kerületi iskolákból került áthelyezésre, ezzel is enyhítve a kerület túlterhelt iskoláinak zsúfoltságát. A megnyitással egy időben, a Szabadka utcában működő 2 tantermes iskolát is hozzánk csatolták. (Ez az épület később a gyermekorvosi rendelőnek, majd teljes átépítését követően a mai körzeti orvosi rendelőnek ad otthont.) Ez az intézmény 1953 előtt a Lázár utcában lévő általános iskolához csatoltan működött, és gyakorlatilag egy kétszobás családi házat takart, ahol a tanári szobát a konyhában alakították ki. A Szabadka utcai épület adott helyet a napközinek, ahol 2 csoportban 80 napközissel indult az első tanév. Iskolánkban 1953-óta működik ifjúsági könyvtár, mely látogatottságát jelzi, hogy a 70-es években évi 3000 könyvet kölcsönöztek tanulóink.
1954-ben elkészült, és átadásra került az iskola tornacsarnoka is, a hozzá tartozó öltözőkkel, és szertárral együtt.
Az 1954/1955-ös tanévben a napközis csoportok átkerültek a Mártírok útjai épületbe, ahol a földszinten két termet vehettek birtokba. Ezzel egy időben, a Szabadka utcában is megindult a tanítás.
1957-ben, a XX. kerületi Oktatási Osztály irányításával iskolánkban megszerveződik, a Sportiskola. Kézilabda, torna, röplabda, és labdarúgás sportágakban indult meg a sportiskolai képzés.
ezen 1957 és 1964 közötti képen.
Az 1958/59-es tanévben iskolánk nevet változtatott. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára készülve, a tanulók gyűjtő, kutatómunkába kezdtek, és egy nagyszabású kiállítást sikerült megszervezni az általuk gyűjtött iratok, levelezőlapok, katonai emlékek, egyenruhák felhasználásával. A kiállítási tárgyak egy részét a Pesterzsébeti Múzeum elkérte. A kiállítás és ünnepségsorozat elismeréseként volt lehetőség a névváltoztatásra, hiszen ez abban az időben nem ment könnyen. Így az 1958/1959-es tanév végén, a tablóinkon már a Stromfeld Aurél Általános Iskola név szerepelhetett. 1959-től az iskola bélyegzőjén is az új név szerepel.
Az 1960/1961-es tanévben az addigi fiú-, és leány osztályokat vegyes, koedukált osztályok váltják fel.
A kerület folyamatos fejlődése nyomán, egyre több kertes ház épült a környéken, és egyre több gyerek elhelyezését kellett megoldani. A szülők egyre nagyobb számban vették igénybe a napközit, hiszen a városrész fejlődésének köszönhetően egyre több családból találtak munkát a környékbeli gyárakban, vállalatoknál. Az oktatási rendszer változása következtében új tantárgyként belépő gyakorlati foglalkozások biztosításához tanműhelyekre volt szükség.
Ezért 1961 májusában, szülői kezdeményezésre, a kerület támogatásával, teljesen önerőből elkezdődött a napközis, és műhelytermi szárny építése. Az építkezésen a munkát Tiry György tervei alapján, az iskola dolgozói, tanulóinak szülei, és tanulói végezték. Az iskola mögötti terület feltöltésére, a Pesti Vigadó bontásából származó törmeléket hoztak, melyből a diákok kiválogatták, és megpucolták a még használható fél-, és egész téglákat. Ezekből a téglákból épült fel az új épületszárny.
1961-ben elballagnak az első olyan tanulóink, akik már elsősként a mi iskolánkban kezdték meg tanulmányaikat.
1962. augusztus 31-én átadtuk az új, napközis épületszárnyat, melyben az ebédlő és a konyha is helyet kapott. A két ebédlő délután a napköziseknek adott otthont, így a főépületben újra rendeltetésének megfelelően lehetett használni a technika szaktantermeket. Ebben az évben egyesül a két úttörőcsapatunk, és 1962. november 7-én, az 522. sz. Stromfeld Aurél Úttörőcsapat nevet veszi fel.
Az 1960-as évek második felében felépült szomszédságunkban a Mártírok úti lakótelep. A lakótelep lakásait nagy részben fiatal házasoknak utalták ki, így hamarosan az iskolában tanuló diákok létszáma is jelentősen emelkedett.
1964-ben a sportiskolai működés véget ér, és az egyes szakosztályokat sportegyesületekhez csatolták. Iskolánk bázis egyesülete a Budapesti Spartacus SC lett. Jelentős utánpótlás nevelés folyt az iskolában, elsősorban kézilabda tekintetében.
1967-ben egy több mint 2000m² alapterületű új sporttelepet építettünk, az iskola területéhez kapcsolva az északi oldalon. Ezzel helyet tudtunk biztosítani a szabadtéri sportokhoz a tanulóink számára.
1970-ben új szomszédokat kaptunk. Felépült az iskola egyik felén az óvoda, a másik felén az ABC. Ezzel az iskola területe a mai formájában körbehatárolódott, és a további terjeszkedés lehetősége megszűnt. Bár ezt követően az iskola épületeinek helyet biztosító telek több alkalommal is területrendezésen esik át, és ezek közül két alkalommal megnövelik a telek méretét, de ezek a változások elenyésző mértékűek a telek egészéhez viszonyítva. Elkezdődik a Vécsey lakótelep építése is, ahol évről évre haladva adják át az épületeket. A lakások kiutalásakor itt is elsősorban fiatal házasokat részesítenek előnyben, így számítani lehet a közelgő gyermekáradatra.
Az 1971/1972-es tanévben, a hagyományosan jó sporteredmények, a különböző szintű versenyeken való kiemelkedő szereplés, az iskola adottságai, és a vezetés hozzáállása eredményeként a Stromfeld Aurél Általános Iskola lett a kerület első testnevelés tagozatos iskolája. Az 1-3-5. osztályokban indult meg a testnevelés szakosított tantervű tanítása.
Az 1972/1973-as tanévben a szakosított sportoktatás már 1-6. évfolyamokban folyik.
1973-ban, Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 100. évfordulóján, átadásra került az iskola udvarán, a kerület egyetlen tanuszodája.
1975-től kezdődően működik iskolarádió az intézményben. A felszerelt stúdióval, a tantermekben elhelyezett hangszórókkal, generációknak biztosította a szünetekben a kikapcsolódást.
1978-ban, a 25. fennállás alkalmából kiadott jubileumi évkönyvben már említés esik a nagymértékben megnövekedett tanulói létszámról, és a megoldásról is. 1978-ban már kész az új épületszárny terve, mellyel újabb 15 tanteremmel bővíthető az iskola kapacitása.
1980-ban átadásra kerül az új épületszárny, melyet a régi épülettel egybenyitva építettek. Ehhez a régi épületen is átépítésekre volt szükség. Az ABC felőli homlokzatról ablakok vándoroltak át az utcai homlokzatra, és ennek a résznek a belső kialakítása is megváltozott. Ekkor kerülnek le a homlokzatról a zászlórudak is. Az új épület felépítéséhez helyre volt szükség, ezért a régi betonkerítést elbontják, a kerítés vonalát kitolják a Határ út irányába, és drótháló kerítés kerül visszaépítésre.
1981 júniusa.
Az 1980-as, 1990-es években, az iskola épületeiben nagyobb változás nem történt. Azonban belső értékeit folyamatosan megőriztük, fejlesztettük. Nagymértékű szülői, és dolgozói összefogással az iskola minden szeptemberi kapunyitásra tudott egy kis meglepetéssel szolgálni.
1991 szeptemberében – az eddigi rajzpályázatokon aratott sikerek hatására, Balázs Péterné igazgatónő kezdeményezésére – indul az első képzőművészeti tagozatos osztályunk, ezzel már két féle terület közül választhatnak azok, akik emelt óraszámban szeretnének foglalkozni az általunk kínált műveltségterületek egyikével. A tagozat indulását három évvel követte az eddig legnagyobb hírverést kapott siker: negyedikes osztályunk Párizsba utazhatott egy hétre, ahol egy nemzetközi gyermektalálkozón képviselhette Magyarországot Hegyi Barbara színésznő mentorálásával. Azóta is számos sikert értek el tanítványaink versenyeken, hazai- és nemzetközi pályázatokon. Jutalmul, többen sokszor családjukkal együtt utazhattak távoli tájakra: Horvátországba, Párizsba, Kenyába, de Japánba is eljutott egy negyedikes lány édesapjával, ahol a díjátadáson láthatták, hogy az öt fődíjas tanuló nemzetének zászlói közül a magyar leng a legmagasabban; mint kiderült a fődíjakat is rangsorolták…
1996 tavaszán az akkori 6. c osztály tanulói az Életrevaló Plusssz országos versenyen, több fordulóban továbbjutva értek el III. helyezést, és nyertek többek között egy PC is, melyet a pályázók iskolája kapott. Így kerülhetett iskolánk első PC-je a gyerekek jóvoltából hozzánk.
Szintén 1996-ban hivatalosan is bejegyzik a Pesterzsébeti „Spóra” 4H Klub-ot. Budapesten elsőként a mi iskolánkban alakul 4H klub. A klub történetei leírását nem szőttük bele az iskola történetébe, mert terjedelme miatt nagyban megnövelte volna, így külön oldalt kapott. Kattintson ide a megnyitáshoz.
2003-ban, az iskola fennállásának 50. évfordulójára jubileumi évkönyvet jelentettünk meg, és egy emléktábla felavatásával állítottunk emléket mindazoknak, akiknek az eltelt idő alatt iskolánk az élete része volt. De ezek mellett jubileumi tárlat is megtekinthető volt, ahol diákjaink alkotásait állítottuk ki.
2005-ben megkezdődnek iskolánkban a rekonstrukciós munkálatok, melynek első szakaszában az alsósoknak otthont adó, „új épület” három szintje érintett (az alagsori rész nem újul meg). A felújítás során a nyílászárók cseréje, a termek és folyosók világítás rendszere, elektromos hálózata, padló és falburkolatai, festése és a mellékhelységek teljes egészében megújulhatnak. Az épület külsőleg is újrafestésen esik át. A tantermek új bútorokat is kapnak, így már a kor elvárásainak is megfelel az egész épület.
2006-ban elindul az iskola első weblapja a www.stromfeld-bp.sulinet.hu címen. A weblapot akkori informatika tanárunk készítette, és tartotta karban.
Szintén 2006-ban a felújítási munkálatok folytatódnak, melyek során a felsősöknek otthont adó, „régi épületszárny” és a tornacsarnok külsőleg, belsőleg és szerkezetileg is megújul. A régi épület teljes felújítása érinti az épületgépészeti szerelvényeket, berendezéseket, a teljes elektromos hálózatot, a világítótesteket, a nyílászárók cseréjét korszerű műanyag nyílászárókra, homlokzatok felújítását, újrafestését, az épületek belső tereinek újra burkolását, újrafestését, az informatikai hálózat felújítását.
A felújítási munkálatokkal egy időben elkezdődik a „napközis szárny” lapos tető szerkezetére történő ráépítés. Az emeleti szinten helyet kaphatott 3 szaktanterem, fejlesztő helyiség, és egy új, tizenhat állásos informatika terem is. Az újonnan kialakított rész 2006 őszére készült el.
2007-ben a felújítási munkálatok folytatódnak, és az első ütemben az alsósok épületszárnyában kimaradt alagsori rész is megszépül, modernizálódik. A felújítás érinti a kondicionáló termeket, a kiszolgáló öltözőket, és mellékhelyiségeket. Ezek mellett egy kézműves termet is kialakítottunk az alagsorban, ahol többek között a már meglévő fazekas-korongok, és kerámiaégető kemence is helyet kapott.
2009-ben iskolánkban megkezdődik az akadálymentesítés, mely folyamán 2 lift is beépítésre kerül, és így az iskola teljes egészében akadálymentessé vált.
2009. szeptember 1-étől iskolánk uszodája már nem a kerület tanuszodája. Az újonnan felépült Erzsébeti uszoda vette át a kerületi tanuszoda szerepét. A szép új uszoda, tágas tereivel, nagy medencéivel, európai színvonalú kialakításával méltán tarthat igényt a kerület tanuszodája címre. Iskolánk diákjai továbbra is a mi uszodánkba járnak úszásoktatásra.
A 2009/2010-es tanévvel egy időben elindul iskolánk második weblapja a www.stromfeld.hu címen.
2010-ben a régi informatika szaktanterem megújul, és az iskola második informatika termeként várja a gyerekeket.
A 2009/2010-es tanévtől együttműködési megállapodást kötöttünk a Művészetek Palotájával, melynek célja a gyermekek sokoldalú fejlesztése, nevelése a különböző művészeti ágakban rejlő lehetőségek kihasználása. A foglalkozások részben az iskolában, részben pedig a Művészetek Palotájában kerülnek megrendezésre ingyenesen, illetve kedvezményes áron.
2010. december 20-án úsznak utoljára diákjaink az iskola uszodájának medencéjében. Szomorú szívvel gépelem e sorokat, mert ugyan nem a legmodernebb, nem túl tágas, de mégiscsak a mi uszodánk volt. A miénk volt, Stromfeldeseké. És őszintén remélem, hogy a kerület többi iskolájának tanulója, volt tanulója és tanárai is hasonlóképpen a sajátjuknak érezték, hiszen az 1973-as megnyitása óta, 35 tanéven keresztül volt a kerület tanuszodája.
Oktatás
Az oktatás elsődleges feladata egy iskolának. Az éppen aktuális tantervnek, tanrendnek megfelelően, a meghatározott tananyagot kell átadni a diákoknak. Azonban ez a mi iskolánkban sosem merült ki ennyiben. Az iskolai tantermek szaktanteremé alakításával, már 1954-ben elkezdődött egy folyamat, mely a mai napig nem ért véget. A szaktantermekben, az adott tantárgyhoz tartozó oktatási segédanyagok, eszközök nagymértékben segítenek elsajátítani a tudást. Az egyes tantárgyakhoz tartozó szertárakban felhalmozott oktató, szemléltető eszközök segítségével, egyszerűbb, érthetőbb formában folyhatott az oktatás. Sokszor játékos elemekkel vegyítve, a tanulás, már-már játékká válhatott. Mindig igyekeztünk a kor technikai fejlettségének megfelelő eszközöket felhasználni az oktatás folyamán. Először írásvetítők, majd televíziók, később videomagnók felhasználásával. A számítástechnika is nagyon régóta jelen van iskolánkban. Az első gépek a kornak megfelelően Commodore +4 gépek voltak, amihez később egy Commodore 16-os is csatlakozott. Később ezeket a gépeket PC-kre cseréltük, melyek az óta megújulhattak. A sportoktatás mindig fontos része volt iskolánknak. Az uszodánkkal, a saját tornacsarnokunkkal, az új épület alagsorában kialakított kondicionáló termekkel, és a több száz négyzetméteres szabadtéri sportpályáinkkal minden lehetőséget meg tudtunk adni sport iránt érdeklődő diákjainknak. Eredményességünket tükrözi, hogy az iskola híre messzire elér, és hosszú idő óta jelentkeznek hozzánk a területileg nem hozzánk tartozó diákok, gyakran más kerületekből is. Az igen gyakori pályázatokon, és versenyeken való részvételnek köszönhetően tanulóink nem csak a meghatározott óraszámban foglalkoznak a sport, tanulmányi, és művészeti tudásuk gyarapításával, hanem a felkészülések alkalmával azon túlmenően is. A tagozatos osztályokban emelt óraszámmal folyik az oktatás. Ennek igen pozitív hatása, hogy a továbbtanulás alkalmával, a hirtelen megnövekvő tantárgyak sokasága, és a tananyag mennyisége kevésbé jelent nagy falatot elballagott tanulóinknak. A tanmenetet esetenként meghívott vendégek előadásával színesítettük.
Egy két példa a teljesség igénye nélkül:
1954-ben Bárdos Lajos zeneszerző látogatta meg iskolánkat, és jelen volt ének-zene szaktantermünk felavatásakor.
1958-ban Öveges József professzor tartott előadást diákjainknak az egyszerűbb fizikai kísérletekről.
1959-ben Horváth Ferenc előadóművészt a versmondásról, irodalmi élményeiről faggatták tanulóink.
1961-ben József Jolán látogatta meg iskolánkat, és mesélt József Attila gyermekkoráról.
1963-ban Móricz Virág volt vendégünk. Az édesapjával kapcsolatos gyerekkori emlékeit hallgattuk meg nagy tisztelettel.
1973-ban Kéki Béla az írás történetéről tartott tudományos ismeretterjesztő előadást, diaképekkel szemléltetve.
Az oktatás területén elért eredményeinkben igen fontos szerepet játszott, és játszik tanítóink, tanáraink folyamatos továbbképzése. Több pedagógusunk is publikált, a szakmai szervezetek által kiírt pályázatokon, melyeknek feladata elsősorban az oktatás területén jelentkező problémák megoldása volt. Volt olyan pályamunka is, melyet a Tanterv Módszertani Kézikönyvben is viszont láthattunk, és a kollégánk hosszú évek alatt megszerzett tapasztalatait nem csak mi, munkatársak tanulhattuk, de az egész ország területén pedagógusok használták fel munkájuk során.
Egy ma is aktív tanítónőnk egymás után kétszer is bejutott az Év tanítója verseny országos döntőjébe, az ország tíz legjobbja közé.
Egy szintén most is nálunk dolgozó tanítónő pedig teljes, projektorral használható anyagot állított össze az alsó tagozatosok oktatásának könnyítésére.
Néhány évvel ezelőtt, a március 15-i ünnepi műsorunk forgatókönyvét közlésre méltónak találta a Tanító című folyóirat, így mások is felhasználhatják ünnepélyükön.
2009 szeptemberében együttműködési megállapodást kötöttünk az ELTE Tanítóképző Főiskolai Karával, melynek keretében hozzánk járnak gyakorlatra a leendő tanítók, közülük többen nálunk végzik vizsgatanításukat is. Ez az együttműködés azt is jelenti, hogy tanítóink nem csak a gyerekeket tanítják, hanem átadva tudásukat, tapasztalataikat hozzájárulnak a jövő tanítóinak képzéséhez is.
Ifjúságnevelés
Míg az oktatás célja az ismeretek, azok megszerzési technikáinak átadása; addig a nevelés egy életre szól. A tanítás megtanítható, a nevelésben sokkal nagyobb szerep jut a tanár adottságainak, személyiségének. Az ismeret átadása megtervezhető, nevelni folyamatosan kell, állandóan reagálva a gyerekek minden rezdülésére.
A területi adottságokból eredően nagyon sok gyereknek kellett megoldanunk a napközis ellátását már a kezdetek óta. Azonban azért, hogy az egész napjukat az iskolában töltő gyerekek változatos programokon vehessenek részt, az iskola kapunyitása óta szakkörökkel, szabadidős foglalkozásokkal kötöttük le a gyerekeket úgy, hogy közben hasznos tudásra is szert tettek. Fontosak ezek a foglalkozások a gyerekek személyiségének fejlődése szempontjából is, hiszen a napközibe nem járó tanulókat sikerült szervezett programokkal, oktató jellegű, készségfejlesztő, vagy sportolási lehetőséget biztosító foglalkozásokra becsalnunk az utcáról. Szerepet játszanak ezek a foglalkozások a közösségi életre való felkészítésben is, hiszen egy-egy ilyen foglalkozáson nem csak egy osztály tanulói vettek részt. Több évfolyam diákjai kerültek ezeken a foglalkozásokon egy csapatba, aminek köszönhetően az iskolai diákok egy nagy egységgé kovácsolódtak. A foglalkozások nagy részét iskolánk szervezi, azonban akadtak, akadnak olyan foglalkozások is, melyet szülők, vagy külsős oktatót, foglalkoztatók tartottak.
Egy-két példa az iskolánkban egykor, és ma működő szakkörökre, foglalkozásokra:
Énekkar
Színjátszó csoport
Barkács szakkör
Kézimunka szakkör
Irodalmi szakkör
Bélyeg szakkör
Egészségőr szakkör (alsós, és felsős diákoknak külön)
Fotó szakkör
Informatika szakkör
Honvédelmi szakkör
Kémia szakkör
Képzőművészeti szakkör
Matematika szakkör
Nyelvőr szakkör
Orosz szakkör
Stúdió szakkör
Történelem szakkör
Ügyes kezek szakkör
Jelelés szakkör (jelnyelvoktatás)
Kézműves szakkör
Tánccsoport
Angol szakkör (alsósoknak is)
Az iskolában nagyon sok alkalmi rendezvényt bonyolítunk, bonyolítottunk le. A rendezvények egy része a hagyományőrzés, egy része megemlékezés jegyében kerül megrendezésre, de emellett van az egészség jegyében, a sport szellemében megrendezett esemény is. A szabadidős rendezvények nem értek véget akkor, amikor az iskola már igen. A gyalog-, és kerékpáros túrákon kerületünk apraja nagyja részt vett hétvégenként. Az alsós-, és felsős diákok, tanárok, szülők részvételével, majdnem minden hétvégére szervezett egész napos kirándulások alkalmával bejártuk az egész országot. Felkerestünk történelmi helyszíneket, földrajzi nevezetességeket, vagy csak épp a természet csodáit szemléltük. Részt vettünk olyan országos hírű túrákon is, mint például a Kinizsi százas teljesítménytúra.
A nyári szünetek alkalmával sem állhat meg az élet. A rendszerváltás előtti időkben az Úttörő Szövetség tagjaként szerveztük meg nyári táborainkat, amivel egyrészt megoldást kínáltunk a gyerekek nyári elhelyezésére, másrészt olyan élményekkel gazdagíthattuk egymást, amire mindenki szívesen emlékszik vissza. A vándortáborok talán még nagyobb élményt nyújtottak minden résztvevőnek. Az előre leszervezett szálláshelyeken való megpihenés után a csapat továbbindult, és sok kalanddal szegélyezett úton megkereste a következő szálláshelyet. De táboraink a rendszerváltás után is folyamatosan indulnak. Vannak már hagyományosnak mondható táboraink is, melyekre gyakran rég elballagott diákjaink is ellátogatnak.
1959. Majkpuszta
1984. Várgesztesi tábor
Az utóbbi évek rendszeresen megrendezett táborai:
Balatoni nyaralótábor
Battonyai kézműves – angol/német tábor
Fazekas tábor Tiszafüreden
Néptánc tábor
Sporttábor
Végezetül
Szerencsések vagyunk, mert már a legelején sikerült felismernünk, hogy mitől lesz egy iskola valóban iskola. Az iskola nem egy épület, bár épületeink szerves részei intézményünknek, mindegyiknek megvannak a maga korszakai, emlékei, és nap, mint nap teret adnak munkánkhoz, második otthont biztosítanak nekünk, mindannyiunknak. Az iskola egy összetett fogalom. Benne van az a hatodikos kisfiú, aki délután berúgta a fizikaterem ablakát foci közben, benne van az a hetedikes kislány, aki a kerületi fizikaversenyen első lett, benne van az az elsősként nálunk kezdő kisiskolás, aki tanulmányai végeztével visszatért hozzánk tanárként, benne van minden gyerek, jók és pajkosak, könnyebben és nehezebben tanulók egyaránt, mert mindenki hozzátette a maga történetét az iskolánkhoz. De benne vannak tanáraink, tanítóink is. Az is, aki a szigor eszközeivel tartott rendet éppúgy, mint az, aki játékos foglalkozásokat szervezett, aki a hétvégéket sem sajnálva a gyerekekre szentelte idejét, vagy aki egy fárasztó nap után este még dolgozatokat javított. Sok idő és fáradtság árán sikerült elérni, hogy a tanári kar egy nagy csapattá váljon, és egymás mellett haladva léphessünk előre. Úgy érzem minden tanítónk helytállt, és kihozta magából azt, amit tudott. Ők is mind egy-egy darabja iskolánk hatalmas mozaikjának. De nem csak pedagógusok dolgoznak iskolánkban. Mire is mennénk mindennapi bajos ügyeinket megoldó titkársági, vagy gazdasági dolgozók nélkül? Ők is egy nagy csapat részét képzik, és minden nap bizonyítják, hogy mennyire fontos számukra az iskolánk. Melyik volt diákunk ne emlékezne a konyhás nénikre, akik egy héten öt nap, minden nap háromszor megetetik tanulóinkat, és ellátnak minden munkát a konyha körül, miközben a levegőben terjeng az emlékeket idéző, jellegzetes menza illat. Hogy nézne ki az iskolánk, ha a takarítóink nem tartanák rendben utánunk? Nekik sincs könnyű dolguk, közel 700 gyerek után tartanak rendet. A karbantartói, fűtői, és a gondnoki munka is legalább annyira része iskolánknak, mint bármelyik másik. Ahogy iskolánk részét képzik a szülők, rokonok is legalább annyira, mint az évtizedek alatt segítséget nyújtó szülők. Hol kisebb, hol nagyobb munkák alkalmával kaptunk segítséget. Kisebb-nagyobb felajánlások, ajándékok melyek előrébb mozdították iskolánkat. Sorolhatnám a neveket hosszú oldalakon keresztül, és olyanok is lennének, akiknek a nevüket sem tudjuk. Az adó 1%-ának felajánlásával szülők elég nagy csoportja névtelenül is segíti munkánkat. Így a nevek helyett jöjjön egy szó… Köszönjük! Mi mindannyian, együtt alkotjuk azt a nagy egészet, melyet úgy hívunk: Az iskolánk
„ elmondható, hogy folyamatos fejlődését ez az intézmény mindig is a pedagógusok, a szülők és a tanuló ifjúság együttműködésének köszönhette”
Wiesner János
nyugalmazott igazgató