Egy „Határtalanul” jó kirándulás Felvidékre

Iskolánk (a Gyulai István Általános Iskola) idén májusban immár sokadik alkalommal vett részt a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának Határtalanul című programjában, melynek során Felvidék technikai és tudományos örökségével ismerkedhetett 75 hetedik évfolyamos diák és az őket kísérő 7 pedagógus.

A háromnapos program során látnivalók és élmények sokaságával gazdagodhattunk valamennyien.

A szerda kora reggeli indulás után a két autóbusz Révkomáromban állt meg először. A 200 000 katona befogadásra alkalmas komáromi erődrendszer az UNESCO Kulturális Világörökségi Lista várományosa. A hatalmas erődrendszer már a 16. századtól ellenállt az évszázadok ostromainak. Az erőd „bevétele” után rövid városnézésre indultunk, melynek során a Zichy palotát, a neoreneszánsz városházát és egy különleges építészeti együttest, az Európa-udvart tekintettük meg, amely stilizált formában mutatja be Európa egyes részeinek építészeti stílusait. A város ódon részeit az Európa-udvarral történelmi kapuk kötik össze, ezek magyar királyaink nevét viselik.

Következő állomásunk ezen a napon Ógyalla volt.  Itt az obszervatóriumba látogattunk el, ahol érdekes filmet néztünk a Föld és a bolygók mozgásáról, az obszervatórium történetéről majd megkoszorúztuk az alapító Konkoly Thege Miklós csillagász-polihisztor síremlékét.

Gúta településen állt meg a buszunk ezután, ahol rövid séta után a Duna holtága felett átívelő fedett fahídon keresztül egy hajómalomhoz érkeztünk. Érdekes volt nyomon követni a búzamagok útját a garaton keresztül a malomkerekeken át a liszteszsákokig. A közeli ártéri erdőben tett séta után fáradtan érkeztünk meg Deáki településre, ahol a panzióban elköltött finom vacsora után azért még volt a társaságnak ereje focizni, bowlingozni.

A csütörtöki nap a bányavárosok: Besztercebánya és Selmecbánya látogatásával telt. A történelmi városközpontokban sétálgatva a megmaradt több száz éves épületekben, többek között Petőfi Sándor egykori iskolájában gyönyörködhettünk, majd Selmecbányán egy igazi aranybányára bukkantunk, ahová megfelelő védőöltözetben le is ereszkedtünk, és élményekkel gazdagon jöttünk fel a 40 méter mélységből.

Kirándulásunk befejező napját a Deáki Alapiskolában (Szlovákiában az általános iskolát alapiskolának hívják és kilenc osztályos) tett látogatással kezdtük, ahol a helyi diákok rövid műsorral kedveskedtek nekünk. Meglepetten tapasztaltuk, hogy az ottani osztályok létszáma jóval kisebb, mint nálunk: 3-14 fős osztályokban tanulnak a gyerekek.

Utolsó állomásunk Pozsony volt. A jelenlegi szlovák főváros a török uralom idején a Magyar Királyságnak is fővárosa volt. A Szent Márton székesegyházban 1563 és 1830 között 11 magyar királyt és 8 királyi hitvest koronáztak meg. A reformkorban a városban tartották az országgyűléseket is.

A Duna fölé emelkedő, jellegzetes, felfordított asztal formájú, négy saroktornyos pozsonyi várat már szemerkélő esőben és kívülről csodáltuk meg. Buda elfoglalása után, 1552-től a vár egyik tornyában, az ún. Koronatoronyban őrizték a magyar Szentkoronátegészen 1784-ig.

A város köztéri szobraihoz érdekes történetek kapcsolódnak. A csatornából kikandikáló csatornamunkás sisakját megsimogatva titkos vágyunk válik valóra. Schöne Náci, a hoppon maradt vőlegény vidáman integet a turistáknak, a Francia Nagykövetség előtt lévő Napóleon szobor pedig fáradtan támaszkodik meg egy pad háttámláján.

Csapatunk szintén fáradtan ám felejthetetlen élményekkel gazdagodva érkezett meg Budapestre. Azt mindannyian nyugtáztuk: sokkal könnyebb a történelem és a földrajz tanulása, ha közben láthatjuk is azokat a helyeket, amikről beszélnek nekünk. Trianon pedig nem csak egy évszám lesz ezentúl a sok közül, hanem arcok, tájak és csodás városok.